-
1 ἐπ-αΐω
ἐπ-αΐω (s. ἀΐω), auch ἐπᾴειν, Eur. Herc. fur. 773; ἐπήϊσε, Her. 9, 93; ἐπήϊσαν [ῐ], Ap. Rh. 1, 1023; darauf hören, vernehmen, Pind. frg. 45; ϑεῶν οὐδέν, auf die Götter nicht hören, Aesch. Suppl. 740; τὴν βάρβαρον γλῶσσαν Soph. Ai. 1242; τῶν ἀδίκων Eur. Herc. Fur. 773; in Prosa, Her. 3, 29; τάξεων Plat. Rep. VII, 522 e; c. partic., καταγελώμενος οὐκ ἐπαΐεις, merkst du nicht, daß du verspottet wirst? Ar. Vesp. 516; – περί τινος, Etwas von einer Sache verstehen, ὧν πέρι οὐδέν Plat. Apol. 19 c Gorg. 518 c u. öfter; οὐδὲν τῆς τέχνης Phaedr. 268 c; τὸ καλόν Legg. III, 701 a. Dah. οἱ βάρβαροι οὐκ ἐπαΐουσι καίπερ τῆς φωνῆς ἀκούοντες Sezt. Emp. adv. math. 8, 12.
-
2 Ἑλληνίζω
Aἑλληνίσαι D.C.55.3
: [tense] aor. [voice] Pass. without augm., Th.2.68 codd.: [tense] pf. [voice] Pass.ἡλλήνισται J.AJ1.6.1
:— speak Greek,Ἕλλην μέν ἐστι καὶ ἑλληνίζει Pl.Men. 82b
, cf. Chrm. 159a, Prt. 328a, etc.; ἑ. τῇ φωνῇ, τὴν φωνήν, Aeschin.3.172, Charito l.c.; esp. speak or write pure or correct Greek, Arist.Rh. 1407a19, D.H.Pomp.2.5; ἄκρως ἑ. S.E.M.1.186; opp. βαρβαρίζω, ib. 246.b οὐδὲ γὰρ ἂν ἑλληνίζοι οὕτως τὸ ἐρώτημα λεχθέν would not be Greek, Arist.SE 182a34.c speak common Greek, opp. the Attic dialect,σὺ μὲν ἀττικίζεις.. οἱ δ' Ἕλληνες ἑλληνίζομεν Posidipp.28
.II trans., make Greek, Hellenize,τὴν βάρβαρον Lib.Or.11.103
; translate into Greek, D.C. l.c.:—[voice] Pass., ἑλληνισθῆναι τὴν γλῶσσαν ἀπό τινος acquire the Greek language from.., Th. l.c.; τὰ ὀνόματα.. ἡλλήνισται have assumed an Hellenic form, J.AJ1.6.1.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > Ἑλληνίζω
-
3 ἐπαΐω
Aἐπήϊσα Hdt.9.93
, A.R. Il.cc.: (v. ἀΐω, εἰσαΐω):—give ear to,θεῶν οὐδὲν ἐπαΐοντες A.Supp. 759
(lyr.), cf. E. l. c.; hear,τῆς φωνῆς Plu.Brut.16
.2 perceive, feel, τι Pi.Fr.75.15 (v.l. ἐπάγοισιν); θεοὶ ἔναιμοί τε καὶ σαρκώδεες καὶ ἐπαΐοντες σιδηρίων Hdt.3.29
;δηγμάτων Ael.NA1.5
;τῶν ὄντως ἀγαθῶν Hierocl. in CA24p.472M.
: c. part.,καταγελώμενος οὐκ ἐπαΐεις Ar.V. 516
;ὥστε μηδὲ θιγγανόμενος ἐπαΐειν Hp.Prorrh.2.16
; ἂψ ἀνιόντας, αὐτοὺς παριόντας, A.R.1.1023, 2.195: abs., ὡς ἐπήϊσε when he perceived it, Hdt.9.93.3 understand, c. acc., ; esp. of persons under instruction, ἐπαΐονθ' ὁποῖός ἐστι τῶν ῥυθμῶν κατ' ἐνόπλιον κτλ., Ar.Nu. 650;ἐ. τό τε καλὸν καὶ μή Pl.Lg. 701a
;ἐ. τίς πολιτεία συμφέρει Arist.Rh. 1360a31
;ἐ. τι τῆς Πωμαίων γλώσσης Luc.Laps.13
, etc.4 to have knowledge of any subject, to be an expert in such subjects,οὓς ἂν οἴωμαί τι τούτων ἐπαΐειν Pl.Tht. 145d
;τοὺς μηδὲν αὐλήσεως ἐπαΐοντας Id.Prt. 327c
; ὁ ἐπαΐων περὶ τῶν δικαίων καὶ ἀδίκων, i.e. a moral philosopher, Id.Cri. 48a;ἐπαΐεις οὐδὲν περὶ γυμναστικῆς Id.Grg. 518c
, cf. Ap. 19c, R. 598c, Hp.Ma. 289e: abs., , Phdr. 275e;τὸ εἰδέναι καὶ τὸ ἐ. Arist.Metaph. 981a24
.
См. также в других словарях:
επαΐω — (Α ἐπαΐω και συνηρ. ἐπᾴω) νεοελλ. αρχ. η μτχ. επαΐων, επαΐοντες οι επιστημονικά καταρτισμένοι σ έναν τομέα, οι ειδικοί, οι γνώστες, οι ειδήμονες αρχ. 1. ακούω με προσοχή, επακούω («κυνοθρασεῑς θεῶν ἐπαΐοντες οὐδέν», Αισχύλ.) 2. αντιλαμβάνομαι,… … Dictionary of Greek